Lengyel barátaink menetelése

 

További képek itt láthatók

Az egyik legfontosabb felszerelés, a lábbeli: Bocskor

A bocskor egyetlen darabból szabott talpú és felső részű, sarkatlan, elöl kerek vagy hegyes orrú, bocs­kor­szíj­jal felköthető könnyű lábbeli, amely a talpat, a talp széleit és a lábujjakat védi. Anyaga lehetett ki­ké­szí­tett bőr, de készítettek bocskort szőrösen hagyott, kikészítetlen bőrből is. Formája szerint lehetett: egy­lá­bas, tehát bármelyik lábra felhúzható, vagy féllábas (a Felső-Tisza vidékén), tehát a jobb és bal láb szerint külön formájú. – Elkészíthette mindenki saját maga is, de bocskormetélők is készítettek bocs­kor­kap­ta­fán. Amikor a középkorban a tímárokat a vargák háttérbe szorították, akkor a tímárok is készítették a leg­ol­csóbb lábbelit, a bocskort. A hódoltság korában, amikor a csizmadiák szerepe került előtérbe a vargákkal szemben, akkor ezek is készítettek bocskort, sőt ezért a jogért a vargákkal perlekedtek is. Az alföldi ma­gyar­ság a Kiskunságtól a Felföldig és a Nyírségig a kerek fejű, ráncos orrú bocskort hordta. Az Alföldön a Köröstől és a Kiskunságtól délre és a Dunántúl déli részén talpból és a lábujjakat fedő felső részből ké­szült fe­de­les bocskort viselték. A Fekete-Körös völgyi magyarság az orrán fűzött, de tompa orrú telekes bocskort hordott. Ennél „telek”-nek nevezték a széleibe vágott füleket vagy lyukakat, amelyekbe a bocs­kor­szí­jat fűzték.
A hódoltság korában úri viselet is volt a színes szironnyal (keskeny bőrszalag), színes selyem vagy arany-ezüst hímzéssel ellátott felső részű és szíjazatú te­le­kes bocs­kor. A bocskor viselete a 19. sz. de­re­ká­tól a magyarság körében rohamosan háttérbe szorult. Viselése a szegénység jelképe lett, ill. bizonyos munkaalkalmakra (pl. aratás) szorítkozott. Bocskort legtovább a magyar nyelvterület néhány keleti vidékén (Gyímes, Moldva) hordtak. Az I. világháború után elnyűtt csizmaszárból is készítettek bocskort. A bocskort néhány helyen, különösen a Tiszántúlon és a Kis-Sárréten – különálló szárral, az ún. habdával viselték a kanászok. Ha kilyukadt a bocskor, akkor egy tákot, kisebb – de oda nem varrott – bőrdarabot tettek belé. A bocskorba vászonból, télen szőrös bőrből vagy gyapjúszőttesből kapcát is hordtak, néha szalmát is tettek a gyapjú- és a tetejébe tett vászonkapca közé. A bocskor szó eredete ismeretlen. Első említése az 1395 körüli Besztercei Szójegyzék másolatában fordul elő.

Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon

Ostromhétvége 2010. Sárospatak/ Military weekend in the Rákóczi castle 2010.

Sárospatak

Cikk a tavalyi menetről

Mintegy 350 esztendős időutazásnak lehettek szemtanúi azok a látogatók, akik a sárospataki várat keresték fel 2010. augusztus 27-28-án. A Bethlen Gábor Hagyományőrség Egyesület és kassai testvércsapatuk, a Bethlen Garde tagjai töltötték meg élettel a külső vár területét, a mostani parkot. Az itt felállított táboruk látványosan elevenítette fel a kora újkori katonaemberek hétköznapi életét: alvóhelyül szolgáló díszes sátrakkal, az étkek elkészítéséhez szükséges tábori konyhával, egyéb tábori felszerelésekkel, köztük a csatákhoz elengedhetetlen fegyverekkel és munícióval.
A tábor felállítását azonban megelőzte egy olyan „hajdúmenetelés”, mely a mai kor szemével mérve kivételes fizikai teljesítménynek számít. A Hagyományőrség két vezetője, Balatoni Imre és Ligetvári Géza, valamint a hozzájuk csatlakozó fél tucat „hajdú gyalogos” Kassáról indulva gyalogszerrel érkezett Sárospatakra, 5 nap alatt, erdőn, mezőn át megtéve a közel 80 km-es útvonalat. A teljesítményt az tette igazán értékessé, hogy a vállalkozó szellemű modern kori hadfiak teljes menetfelszerelésben, mindenféle technikai kíséret vagy segítség nélkül tették meg útjukat, annyi élelmet és vizet fogyasztva ezen idő alatt, amennyit magukkal tudtak vinni.

Folytatás és képek itt.

A sárospataki vár honlapja