Az egyik legfontosabb felszerelés, a lábbeli: Bocskor

A bocskor egyetlen darabból szabott talpú és felső részű, sarkatlan, elöl kerek vagy hegyes orrú, bocs­kor­szíj­jal felköthető könnyű lábbeli, amely a talpat, a talp széleit és a lábujjakat védi. Anyaga lehetett ki­ké­szí­tett bőr, de készítettek bocskort szőrösen hagyott, kikészítetlen bőrből is. Formája szerint lehetett: egy­lá­bas, tehát bármelyik lábra felhúzható, vagy féllábas (a Felső-Tisza vidékén), tehát a jobb és bal láb szerint külön formájú. – Elkészíthette mindenki saját maga is, de bocskormetélők is készítettek bocs­kor­kap­ta­fán. Amikor a középkorban a tímárokat a vargák háttérbe szorították, akkor a tímárok is készítették a leg­ol­csóbb lábbelit, a bocskort. A hódoltság korában, amikor a csizmadiák szerepe került előtérbe a vargákkal szemben, akkor ezek is készítettek bocskort, sőt ezért a jogért a vargákkal perlekedtek is. Az alföldi ma­gyar­ság a Kiskunságtól a Felföldig és a Nyírségig a kerek fejű, ráncos orrú bocskort hordta. Az Alföldön a Köröstől és a Kiskunságtól délre és a Dunántúl déli részén talpból és a lábujjakat fedő felső részből ké­szült fe­de­les bocskort viselték. A Fekete-Körös völgyi magyarság az orrán fűzött, de tompa orrú telekes bocskort hordott. Ennél „telek”-nek nevezték a széleibe vágott füleket vagy lyukakat, amelyekbe a bocs­kor­szí­jat fűzték.
A hódoltság korában úri viselet is volt a színes szironnyal (keskeny bőrszalag), színes selyem vagy arany-ezüst hímzéssel ellátott felső részű és szíjazatú te­le­kes bocs­kor. A bocskor viselete a 19. sz. de­re­ká­tól a magyarság körében rohamosan háttérbe szorult. Viselése a szegénység jelképe lett, ill. bizonyos munkaalkalmakra (pl. aratás) szorítkozott. Bocskort legtovább a magyar nyelvterület néhány keleti vidékén (Gyímes, Moldva) hordtak. Az I. világháború után elnyűtt csizmaszárból is készítettek bocskort. A bocskort néhány helyen, különösen a Tiszántúlon és a Kis-Sárréten – különálló szárral, az ún. habdával viselték a kanászok. Ha kilyukadt a bocskor, akkor egy tákot, kisebb – de oda nem varrott – bőrdarabot tettek belé. A bocskorba vászonból, télen szőrös bőrből vagy gyapjúszőttesből kapcát is hordtak, néha szalmát is tettek a gyapjú- és a tetejébe tett vászonkapca közé. A bocskor szó eredete ismeretlen. Első említése az 1395 körüli Besztercei Szójegyzék másolatában fordul elő.

Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon

Bethlentől Rákócziig 2010.-Élménybeszámolók a 77 km-es menetelésről. I. rész

"Kedves hadi- hagyományőrző (- újrajátszó, -tornász stb.) barátaim!
Amikor megérkezel a bemutatód helyszínére és kiszállva az autódból kényelmesen átöltözöl, magadra veszed a felszerelésedet, és magadra aggatsz mindenféle szir- und szar cuccost (akárcsak én), nos állj meg egy pillanatra! Nézz végig magadon és jussanak eszedbe ezek a fiúk.
Abban a felszerelésben csak úgy nekivágni a végtelennek! Nos eddig ez a legnagyobb teljesítmény amit eddig itt olvastam! Szerintem, legalább is. Nem kisebbítve természetesen ezzel római légiós barátaim érdemeit sem!
23 év tapasztalattal a hátam mögött minden tiszteletem ezeké a fiatalembereké!
Kérem fogadjátok jelképesen mindannyian baráti üdvözletem és megbecsülésem.
Barátsággal: Grizli a viking"

Kerékgyártó Ákos
Jómagam is részt vettem, így hozzászólok:
A derekunkat a sálöv védte a hidegtől, legalább is én éjszakára is magamra tekertem. Nekem a felsőtestem egy jó birkabőr bekecs védte, amit nappal ugyan cipelni kellett, ám este jó szolgálatot tett. Az egyik legfőbb problémát az éjszakai harmat jelentette, amitől nyirkos lett a ruházat, ám ezt a problémát tűz mellett alvás orvosolja. Az én bőrkulacsom 2,5 literes, ha takarékoskodik az ember, akkor az elég kell legyen. Én lemértem a saját felszerelésem, ami 25 kg volt.

Balatoni Imre:
Minden általunk szükségesnek vélt holmit magunkon vittünk. Sátrunk és kísérő kocsink nem volt.
Az általam cipelt málha fentről lefelé:

süveg, benne pipa
nyakravaló
2 ing
nyakamban napóra, rézkereszt
dolmány
bőröv, rajta két tarsoly (személyes holmikkal),
dohányzacskó, pipakészség, kés tokban,
vaskarikán balta (szablyán és puskán vagy pisztolyon kívül mindenkinek volt valamilyen mellékfegyvere,
jelzőkürt, 1.5 literes bőrtömlő
szablya felkötővel
sálöv
kesztyű
bőrzeke
2 alsónadrág
bőrbetétes nadrág
2 botos (nemezzokni)
bocskor (a legjobb lábbeli amit eddig próbáltam)
Hátimálha (liszteszsákból kialakítva), benne:
koboz báránybőrbe tekerve
pokróc
Tarisznya (kiváló párna volt), benne:
egy csomag dohány
legalább egy napi élelem (kenyér, hagyma, szalonna, fokhagyma)
tű, cérna, pótgomb, egy köteg madzag, bőrszíjak
egy flaska pálinka
bajuszviasz

modern holmik:
telefon (sajnos kellett)
igazolványok, pénz
sebtapasz
némi gyógyszer
A puskásoknak ezen kívül a fegyverük, töltéstartó, és tisztító készlet.
Tehát mindent vittünk magunkkal. Ez azt jelentette, hogy a csapat minden tagja folyton harcképes volt azonnal fel tudta volna venni a harcot az ellenséggel, sőt ha elszakadtunk volna egymástól úgy is esély lett volna a túlélésre, hiszen minden szükséges nálunk volt.
Mindig égett legalább egy kanóc, illetve tüzet a keréklakatos pisztoly szikrájával gyújtottunk. Az idő múlását napórával mértük.